Ahogy a csakfoci.hu pénteken jelezte, Nikolics visszavonult. Mindezt a 35 éves játékos saját Facebook oldalán jelentette be.

"Ha belegondolok, ettől a szótól féltem a legjobban. Amióta elindult a futballpályafutásom, attól rettegtem, hogy egyszer ki kell mondanom: vége! Azért volt mindig is rémisztő ez a gondolat, mert tudtam, ha befejezem, azt kell elengednem, attól kell elbúcsúznom, amit mindennél jobban szerettem csinálni.

Ami - a családom mellett - az életem volt – és aminek az életemet köszönhetem. Ha nincs a futball, én nem csomagolok össze tiniként, hogy szerencsét próbáljak Magyarországon, és így sosem találkozom azzal a lánnyal, aki ma már a feleségem, a három gyermekem anyja. Ha nincs a futball, akkor nem ismerem meg azt a számtalan jó embert, akikből csapattársak, ellenfelek, barátok, lettek az évek alatt. Büszke vagyok arra az útra, amit bejártam, sosem felejtettem el, hogy ki vagyok, hogy honnan jöttem és hogy miért küzdök.

Nem tennék semmit másképp, nekem ez volt megírva: a szenvedős, mellékvágányokkal, kerülőkkel tarkított, kikövezetlen út.

Lehetetlen és felesleges kiemelni bármit is ebből a kalandból, mert mindennek megvan az értéke, a helye a szívemben. Aki ismer, tudja, egy makacs, konok ember vagyok, akit ha kiküldenek az ajtón, visszamászik az ablakon. Aki csatárnak született, mert hát így, 35 évesen el kell ismernem: én ebben a játékban gólt szerettem a leginkább szerezni. Az a vicc, hogy számomra minden találat épp olyan kedves! Sőt, állítom, minden egyes gólomnak – lehetett az a szerb negyedik vonalban, a magyar ligakupában, külföldön, a Bajnokok Ligájában vagy éppen a válogatottban –, ugyanúgy tudtam örülni. Köszönöm, aki végigkísérte ezt a 15 évet, hálás vagyok a családomnak, a szeretteimnek, hogy mindig hittek bennem és támogattak.

És persze nektek, tisztelt magyar futballszurkolók, hogy befogadtatok és szerettetek, mert nélkületek nem lett volna kerek ez a történet.

Mert kereknek érzem. Ezért is merem kimondani: itt a vége! - írja Nikolics Nemanja.

A zentai származású Nikolics szülővárosában kezdett futballozni, majd Barcson és a Kaposvölgyénél is játszott, mielőtt Kaposváron, 2008-ban bemutatkozott az NB I-ben. A somogyiak, majd a Videoton színeiben összesen háromszor lett magyar gólkirály, a fehérváriakkal pedig két bajnoki címet és egy Szuperkupát is nyert, mielőtt 2015-ben a Legia Varsóhoz igazolt volna. A lengyel csapattal is kétszer lett bajnok és egy gólkirályi címet az Ekstraklasában is szerzett, a Legiával pedig megjárta a Bajnokok Ligája csoportkörét is.

Innen Amerikába és a Chicago Fire együtteséhez vezetett az útja (az MLS-ben is gólkirály lett 24 találattal), majd visszatért a Vidihez két és fél évre. Az utóbbi időszakban a török Pendikspornál és a  Larnacánál szerepelt.

A válogatottban 43 találkozón léphetett pályára (8 gólt szerzett) azután, hogy 2011-ben magyar állampolgár lett, majd 2013-ban debütált címeres mezben. A 2016-os, majd a 2020-as (2021-es) Európa-bajnokságon is pályára léphetett. 2017-ben az év játékosa volt Magyarországon.