Bő öt évvel ezelőtt nem várt fordulatot vett az akkor 13 éves Herczeg Botond pályafutása. Az MTK fiatal akadémistája egyik nap még az edzésen futballozott társaival, a következő reggelre viszont rémálommá vált az élete. Fél oldala lebénult, nem tudott beszélni, az orvosok pedig herpeszes agyvelőgyulladást diagnosztizáltak nála. Egy hónapot töltött kórházban, és miközben a környezete azért imádkozott, hogy maradandó károsodás nélkül megyógyuljon, ő akkor csak egyetlen dologra tudott gondolni: mikor léphet újra pályára?
Herczeg azóta felépült, visszatért, és nemcsak hogy újra futballozhatott, hanem végigjárta a szamárlétrát az MTK-nál, profi szerződést kapott, most pedig kölcsönben a másodosztályú Szeged-Csanád Grosics Akadémia csapatát erősíti. A 18 esztendős támadó középpályás múlt hétvégén bemutatkozott az NB II-ben – és első mérkőzésén rögtön gólt szerzett a Kozármisleny elleni győztes bajnokin.
A 2006-os születésű Herczeg Botond a Csakfocinak adott interjújában a megpróbáltatásokról, a visszatéréséről és a jövőjéről is mesélt, kitért az őt végig támogató közegre, valamint arra is, hogyan változtatta meg a betegség a szemléletmódját, és miként adott neki még nagyobb motivációt a futballhoz. Interjú Herczeg Botonddal.
Múlt héten az első NB II-es meccseden csereként beállva azonnal szép gólt lőttél, azonban hosszú út vezetett idáig, ugyanis pár évvel ezelőtt súlyos betegségen estél át. Milyen a mából visszagondolni arra az időszakra?
- 2019. november 26-án kerültem be a kórházba, és egy hónapot voltam bent, december 26-án mehettem haza. Szüleim mondták, hogy nagyon nagy dolog, hogy szövődmények nélkül kijöttem a betegségből, és mára én is érzem, milyen súlyos betegség volt ez - kezdte Herczeg Botond a Csakfocinak adott interjúját. - Ennek ellenére január első hetében jelentkeztem a rehabilitációra, mert edzeni szerettem volna, és februárban már pályára is léptem az első bajnokimon. A családom mellett a foci adta nekem a pluszt, hiszen ha nem vett volna körül a csapat és a közösség, amelyik támogatott, akkor lehet, hogy ma nem beszélünk erről. A futball a szívemben olyan helyet foglal el, ahonnan semmi sem tudja kitörölni, ez nagyon sokat számított abban, hogy tudtam folytatni a pályafutásom.
Mi viselt meg leginkább akkoriban?
- Azelőtt nem igazán voltak betegségeim, így már az nagyon furcsa volt, hogy bent vagyok a kórházban, mentálisan nem volt egyszerű. Szerencsére a családom ott volt velem minden nap, ez nagyon sokat jelentett nekem. Fizikálisan a gyógyszerek és a kórházban lét is megviselte a szervezetem, de sokkal inkább mentálisan volt nehéz azt az időszakot átélni. “Miért történik ez az egész? Hogy történhetett ez a testemmel?” - kérdeztem magamtól, de szerencsére a szüleimmel és a testvéremmel ezeket meg tudtam beszélni. 5-10 kilót fogytam akkoriban, de azt hamar visszaszedtem, viszont azzal a tudattal nehéz volt megbirkózni, hogy egyik nap még edzésen voltam, másik nap meg a kórházban. Őszintén tudom mondani, hogy mára ez egy jó emlék lett, túljutottunk ezen a családommal együtt.
Akármi is történik a jövőben, a szemléletemet megváltoztatta a betegség; azóta sokkal szebbnek és pozitívabbnak látom a világot, hiszen voltunk már a legalján, és remélhetőleg annál mélyebbre sosem kell majd menni. Akármi történik az életben, mindig örülök neki, hiszen annál rosszabb nem lehet, mint ott a kórházban volt.
Látható volt, hogy nemcsak az MTK, hanem a magyar fociközösség is szurkolt neked.
- Azt szokták mondani, hogy az MTK egy család, és ez valóban nem csak egy üres mondás. Az első csapattól kezdve az akadémián át mindenki hatalmas segítséget nyújtott; az edzők bejöttek hozzám a kórházba, a játékosok a jókívánságukról szóló videót küldtek nekem. A klub összes embere megmutatta, hogy lehet rájuk számítani, tudunk egymásra számítani.
A betegségről és a visszatérésről:
Hittél még benne, hogy profi játékos lehetsz?
Természetesen. A kórházban az járt a fejemben, hogy nem lehet az, hogy nem leszek focista, ezt az álmom nem tudom elengedni. Nem kell ecsetelnem, mekkora öröm játszani ezt a játékot, és hála égnek ezt nem vette el tőlem az élet.
- Ha nem szeretném ennyire a labdarúgást, akkor biztosan nehezebb lenne boldogulni ebben. Ez gyerekkorom óta megvan; folyton pattogott a labda, egyszer le is lőttem a kerítést (nevet), otthon is csak ezzel foglalkoztam, és ezzel szeretnék foglalkozni ezentúl is.
A betegség egyéves évfordulóján a klub meglepett azzal, hogy részt vehettél a Ferencváros elleni találkozó előtti edzésen és a taktikai értekezleten is. Milyen volt azt átélni?
- Aznap reggel közölték velem, mi fog történni, így nem kis stressz volt rajtam, amikor 14 évesen beléptem az első csapathoz (nevet). Izgultam, hogy mi lesz, de a videózás előtt megtapsoltak, érdeklődtek, hogy vagyok, mindenki befogadóan állt hozzám. Az edzésen részt vettem a gyakorlatokban, utána néhány - regenerációját végző - játékossal focizhattam.
Ez egy igazán emlékezetes nap volt, nem a betegség miatt, hanem az élmény miatt, amit átélhettem, hiszen ekkor edzettem először az MTK első csapatával.
14 évesen a felnőtt csapat edzésén:
Akkoriban nagy kedvenced volt Gera Dániel, aki a klubnál játszott. Mit szólsz a karrierje alakulásához?
- Azóta hatalmas karriert futott be, válogatott lett, illetve Diósgyőrben is alapembernek számít. Mikor fent edzettem, még fiatal játékos volt, mára pedig ekkora ívet járt be - jó érzés ezt látni. Régen én is főként szélsőként játszottam, ezért tetszett meg a játéka. Mára egyébként inkább támadó középpályásként (10-es pozíció - a szerk.) számolnak velem.
Kinek a játékát kedveled ebből a pozícióból?
- Bogesz (Bognár István - a szerk.) nagyon jól találja meg az üres területeket a sorok között, mindig jókor van a jó időben, nagyon minőségi játékosnak tartom. Külföldről pedig Kevin De Bruyne a favorit számomra.
A hétvégén viszont szélsőként számoltak veled Szegeden, és szűk tíz perc alatt be is tudtál találni. Miként emlékszel vissza a hétvégi bajnokira?
- A meccsnap alapból egy jó élmény, most már lehetőséget kapok az NB II-ben, és nagyon nagy örömmel fogadtam, amikor közölték, hogy pályára lépek, a gól pedig a hab volt a tortán, pláne, hogy az első mérkőzésemen tudtam megszerezni az első gólomat a másodosztályban, remélhetőleg így tudom folytatni. Nagyon jól érzem magam Szegeden, a csapat befogadott, és hiszem, hogy ez is hozzájárult a hétvégi gólomhoz. Nem stresszeltem amiatt, hogy új közegben vagyok, és nehezen megy a beilleszkedés. Ez adta a pluszt löketet a Kozármisleny ellen, illetve a szegedi klub olyan szintet képvisel, ami nagyon tetszik, jó felfogás uralkodik nálunk.
Gól az NB II-es debütáláson:
Az MTK NB III-as csapatában is szépségdíjasra sikerült az első gólod, ez nagyjából egy éve történt. Elképzelhető, hogy egy év múlva az élvonalban is láthatunk tőled hasonló gólokat?
Elég sok álmom teljesülne, ha ez így alakulna. Azért dolgozok, hogy ez megtörténjen, meglátjuk, mit hoz a jövő.
- Az biztos, hogy az a gól egy jó sorozat kezdetét jelentette: az NB III-ban ősszel hat gólt szereztem, az U19-ben kettőt, majd az NB II-ben is betaláltam.
Első gól az NB III-ban:
A tavaly nyári edzőtáborban az MTK első keretével készülhettél. Milyen tapasztalatokat szereztél ott?
- A tavaszi szezon vége jól sikerült, és reménykedtem benne, hogy megkapom tőlük az esélyt, ezért boldog voltam, amikor összejött. Érződött, hogy bőven van meccs a lábukban, ezért bizonyos szituációkat rutinból meg tudtak oldani. Sokat segített, hogy ilyen játékosokkal készülhettem, illetve az is segített, hogy hozzám hasonló fiatalok is ugyanígy készültek velünk.
Az MTK-nál többen is egy NB II-es kölcsönjáték után léptek fel az élvonalba, például Kosznovszky Márk is. Te hogyan látod a jövődet, mit tervezel a következő szezonra?
- Szeretnék odakerülni az MTK első keretéhez, addig pedig arra fókuszálok, hogy Szegeden minél jobb eredményt érjünk el. Az foglalkoztat, ami épp történik, szóval most a szegediekkel harcolok a dobogóért, a feljutásért, hiszen bármi lehetséges.
Ha jól tudjuk folytatni a bajnokságot, akár a szezon meglepetéscsapata is lehetünk, főleg ha figyelembe vesszük, hogy féltávnál még a 10. helyen álltunk. Már a hatodikak vagyunk, innen szeretnénk lépcsőzetesen felfelé haladni.
- Személy szerint ehhez szeretnék minél több góllal, gólpasszal hozzájárulni, hogy a kitűzött célokat elérjük. Sok rutint kell még szereznem, amiben a kemény párharcokkal teli másodosztály segíthet. Az NB II-ben is szeretném bizonyítani azt, amit a harmadosztályban már sikerült, és remélem, egyszer ugyanezt megtehetem az NB I-ben is.
