16 hónap után van újra csapatod. Milyen volt csaknem másfél év foci nélkül?
- Amikor korábban azt hallottam külföldi topedzőktől, hogy elmennek egy évre pihenni, soha nem értettem, hogy mit akarnak kipihenni - kezdte Waltner Róbert a csakfoci.hu-nak. - Most már tudom. Én ugyan nem terveztem ilyen hosszú szabadságot, de egyértelműen jót tett, feltöltődtem, még motiváltabb vagyok, és most nagyon élvezem a munkát.
Egyáltalán nem hiányzott a foci?
- Hiányzott, de remekül feltaláltam magam foci nélkül is. Mikor dolgoztam, minden héten az adott forduló összes mérkőzését megnéztem a tévében. A munka nélkül töltött időszakban azonban előfordult, hogy hétvégén nem néztem egyáltalán meccset. Haraszti Zsolt meghívott a Paks Magyar Kupa-döntőjére, arra kimentem a fiammal, de ez volt tavasszal az egyetlen találkozó amire személyesen elmentem. Az utolsó hónapokban viszont már egyre többet gondoltam arra, hogy jó lenne újra dolgozni.
Milyen volt kívülről nézni a volt csapatodat, ráadásul egy Fradi elleni MK-döntőben?
- Akkor már egy év és három hónap eltelt a paksi távozásom óta, úgyhogy mindenféle érzelmek nélkül ültem a lelátóra. A Fradi jól kezdett, de 65. perc környékén éreztem, hogy a Paks megnyerheti. Mondtam a mellettem ülő Illés Jani bácsinak, ahogy telik az idő, úgy fog egyre jobban a mérleg nyelve a Paks felé billenni. Igazamm lett, örültem a sikerüknek.
Mivel töltötted ezt a hosszú szabadságot?
- Sokat voltam a családdal. 27 évig a foci töltötte ki a napjam jelentős részét, utoljára 13 évesen volt szabad nyaram, meg tavaly. Nagyon élveztük az együtt töltött heteket.
Rendszeresen jártam sportolni, lefogytam négy kilót, elkezdtem pingpongozni, párosban Tocek barátommal nyertünk is egy megyei versenyt. Találtam magamnak egy új hobbit: régi cipőket kezdtem el felújítani. Nagyon élveztem, hogy az elhasznált régi csukákból újat varázsolhattam. Ez valami olyasmi, mint amikor egy szétesett csapatot összeraksz és újra elkezd működni a kezeid alatt.
Ez idő alatt voltak konkrét ajánlataid?
- Voltak megkeresések NB II-ből és NB III-ból, de egyiknél sem éreztem azt, hogy mindenáron bele kellene vágnom.
Az első osztályból nem kerestek?
- Itt-ott felmerült a nevem, amikor egy-egy csapat gyengébben teljesített, de komolyabb egyeztetésekig nem jutottunk el.
A szentlőrinci lehetősége miben volt más?
- Az egy érdekes történet. Az egyik kereskedelmi televíziós csatorna megkeresett, hogy szerepeljek egy futballal kapcsolatos műsorukban. Tudtam, hogy igent fogok mondani, de még kivártam a válasszal. Úgy voltam vele, hogy csapatom már valószínű nem lesz őszig, miért ne vállalnám el. Aztán megkerestek a Szentlőrinctől és olyan szimpatikus tervet vázoltak, amire rábólintottam.
Mi volt szimpatikus a Szentlőrinc ajánlatában?
- Reális célokat tűztek ki, fokozatosan akarnak építkezni. Amikor megismertem a munkatársaimat, éreztem, hogy ez az én helyem. Sok klubnál mondják, hogy milyen családias a hangulat, na azt szorozzuk meg öttel és azt érzem most itt. Számomra a család az első az, hogy közel van Kaposvárhoz óriási segítség, így nem kell elszakadnom a feleségemtől és a gyerekeimtől.
Nehéz volt visszarázódni a munkába?
- Az első két-három nap furcsa volt, de aztán gyorsan megszoktam. Az ötödik nap után már nagyon vártam az edzéseket. Élvezem, hogy újra dolgozhatok és meg kell oldanom egy komoly feladatot.
Újonc csapatként a bennmaradás az elsődleges cél az NB II-ben?
- Igen, az a legfontosabb, aztán meglátjuk, hogy sikerülnek a további igazolások és azok függvényében esetleg kitűzhetünk új célokat.
Nem volt egy könnyű felkészülés, sőt, azt is mondhatnám, hogy edzői pályafutásom legnehezebb nyara volt. Rengeteg játékos távozott, egyelőre kevesebb érkezett, ezért egy hete tudunk a taktikával is komolyabban foglalkozni.
Az új játékosok azonban komoly erősítésnek tűnhetnek, hiszen Gyurján Márton, Nagy Richárd és Tóth-Gábor Kristóf is rendelkezik NB I-es múlttal.
- Ismerem őket jól az én kérésemre kerültek ide. Dolgoztunk már együtt, tudom, hogy jó emberek és jó játékosok. Mindannyiuktól sokat várok. Gyurján Zalaegerszegen ritkán kapta meg a lehetőséget, ő már nagyon szeretett volna védeni, nálunk erre lesz lehetősége. Nagy Ricsi remek játékos, tudjuk mire képes, még ha az utolsó két szezonja nem is sikerült túl jól. Tóth-Gábor pedig egy gólerős támadó, de őt újra fel kell építeni az előző gyenge idénye után.
Neked mennyire lesz nehéz innen visszatérni az NB I-be?
- Nem gondolok most erre. Itt egy feladat, ezt kell megoldanom. Nem lesz könnyű, de hiszek benne, ezért is vállaltam el a munkát. Ha jól dolgozom és sikeres leszek, akkor az majd biztosan feltűnik az NB I-es klubtulajdonosoknak is.