Több mint hét hónapja nincs csapatod. Voltál már ilyen hosszú ideig munka nélkül? Hogy viseled?
- Hét éve vagyok edző, eddig minimális szüneteim voltak két munka között - kezdte Waltner Róbert a csakfoci.hu-nak. - Rám fért már egy kis pihenés, amit egyébként felemásan viselek. A jó része az, hogy sok időt lehetek a családommal, el tudtunk menni hosszabb időre nyaralni, pozitív élményeket szerezni és feltöltődni. Utoljára 13 éves koromban fordult elő, hogy futball nélkül töltöttem a teljes nyarat. Ugyanakkor edző vagyok, természetesen szívesen dolgoznék újra, hét hónap alatt kellő mértékben feltöltődtem és motiváltan várom az újabb kihívást.
Volt ajánlatod ebben a hét hónapban?
- Több helyről is érdeklődtek, egy komoly, konkrét ajánlatom volt. Abban a pillanatban azonban úgy éreztem, hogy korai lenne még újra csapatot vállalni a paksi időszak után, egyszerűen nem álltam rá készen. Nem akartam becsapni sem magamat, sem pedig a klubot.
Az elmúlt két évben két NB I-es csapatot is irányítottál. Van olyan, amit most már másképp csinálnál, amit esetleg megbántál?
- Amikor dolgoztam, akkor is folyamatosan elemeztem a munkámat, az edzéseket, a meccseket. Megpróbáltam magam kívülről is figyelni, hogy mit csinálok jól és mit nem. Tudom, hogy követtem el hibákat, amelyekből tanulni fogok. Zalaegerszegen és Pakson is nagyon értékes tapasztalatokat gyűjtöttem, és természetesen azt is tudom, hogy mit csinálnék másképp.
Mit?
- Mivel lezártam magamban ezt az időszakot, ezekről már nem szívesen beszélnék és nem is vagyok az az ember, aki a múlton rágódik.
Az előző szezonban három csapat kivételével mindenhol volt edzőváltás az NB I-ben, valahol több is, az NB II-ben pedig rekordot döntött az elküldött edzők száma. Ez mennyire riasztó egy olyan ember számára, akinek ez a hivatása?
- Én választottam ezt a szakmát minden szépségével és nehézségével. Ezzel együtt kell tudni élni, még ha nehéz is. Hatalmas a tét az NB I-ben és az NB II-ben is, hiszen tudjuk, ha kiesik egy csapat sokkal rosszabb gazdasági helyzetbe kerül. Nyilván a tulajdonosok mindent megtesznek azért, hogy a csapatukkal ez ne forduljon elő, ezért a hullámvölgyek esetén sokszor az edzőváltásban látják a megoldást. Hullámvölgyek pedig mindenhol vannak, de az nem mindegy, hogy ezt egy klubon belül, hogy kezelik. A tulajdonosok szemszögéből ez valahol érthető, hiszen pénzt raknak bele, amit nem akarnak veszni hagyni. Az NB I annyira szoros, hogy két-három győzelemmel vagy vereséggel több pozíciót lehet javítani vagy éppen rontani. Az edzőknek nagyon élesnek kell lenniük és rövid idő alatt eredményt produkálni.
Egy edző akkor sem eshet kétségbe, ha baj van, akkor is erőt, magabiztosságot kell mutatnia a csapat és a külvilág felé. Azt is mondhatnám, hogy ilyen értelemben egy picit színésznek is kell lennünk.
Mennyire nehéz erőt mutatni akkor, amikor nagy a baj?
- Nagyon nehéz, ilyenkor én is sokat szenvedek magamban, de tudom, hogy vezetőedzőként vezérként kell viselkednem. Én az a fajta ember vagyok, aki soha semmit nem ad fel, az utolsó pillanatig küzdök, még olyankor is, amikor más már talán feladná. Ezzel a hozzáállással sikerült például a Kaposvárral feljutni vagy éppen a ZTE-vel kiemelkedően szerepelni az NB I-ben.
Mennyire követed a volt csapataid mérkőzéseit?
- Nem csak azokat követem, hanem a teljes NB I-es és NB II-es mezőnyt. Most van időm meccseket nézni, elemezni, ez teszi ki a napjaim nagy részét, na meg készülök a hónap végi pro-licences vizsgára.
Ezen kívül sok motiváló sportfilmet néztem, például Kareem Abdul-Jabbar, Michael Jordan vagy éppen Muhammad Ali életéről.
Mindannyian hatalmas egyéniségek voltak, de az ő karrierükben is előfordultak komoly törések, nehézségek, de mindig mindenből felálltak. Sok erőt tudok ezekből a történetekből meríteni. Meg persze abból is, ha edzőkollégák azt mondják, hogy hiányzik a habitusom, a győzni akarásom, a szenvedélyem a kispadok mellől. Ezek olyan visszajelzések számomra, amelyek azt mutatják, nekem illő, remek hivatást választottam.
