Pénteken a Marano Lagunare és Santuario di Castelmonte közötti 177 kilométer és hegyi befutó várt a mezőnyre a szervezők által negyedik kategóriásnak minősített, 3230 méter szintkülönbséget és négy kategorizált emelkedőt tartalmazó etapon. Nehezen alakult ki a nap 12 fős szökése, ebben viszont ott volt Valter Attila (Groupama-FDJ) és egy segítője. Az élboly 11 perc feletti előnyt dolgozott ki a rózsaszín trikós Richard Carapazért dolgozó Ineos Grenadiers vezette mezőnnyel szemben, mígnem hátul átvette a tempómenést Jai Hindley csapata, a BORA-hansgrohe. A német sor három percet lefaragott a különbségből, ráadásul gyomorproblémák miatt korán leszakadt, majd fel is adta a viadalt Carapaz legfontosabb segítője, Richie Porte.

Két harmadik kategoriájú emelkedő után rövid időre áttekert a mezőny Szlovéniába, itt következett az első kategóriás, 1145 méter magas Kolovrat, amelyre számos magyar szurkoló is kilátogatott. A helyenként 15-16 százalékos meredekségű emelkedő megrostálta a szökést és az esélyesek csoportját is, előbbiben négyen maradtak, Valtert sorra magyar zászlós drukkerek biztatták. Az élcsoportból még a csúcs előtt "megúszott", majd visszazárkózott az olasz Alessandro Tonelli (Bardiani-CSF-Faizané), Valter mellett rajta kívül a potenzai szakaszon diadalmaskodó, hegyi pontverseny éllovasaként kék trikós holland Koen Bouwman (Jumbo-Visma) és a tavalyi olasz körversenyen szakaszt nyerő svájci Mauro Schmid (Quick-Step Alpha Vinyl) tartott ki.

A csúcs után mintegy húsz kilométer lejtmenet következett, amelyen négyesüket utolérte és kissé meg is rángatta a Giro-etapsikerrel tavalyról ugyancsak rendelkező olasz Andrea Vendrame (AG2R Citroën), így öten együtt teljesítették az ereszkedést. A második kategóriás hegyi befutóig 7,1 kilométer emelkedő vezetett, ezalatt 515 méter szintkülönbséget kellett leküzdeniük a 7,8 százalékos meredeken. Az út mentén sorra hangzottak fel a "Hajrá, Atti!" kiáltások, a lassú tempóban hegymenetező szökevénycsoportból indított támadások ellenére mind az öten együtt voltak az utolsó kilométeren. A cél előtt ötven méterre lévő balkanyart Bouwman kivételével mind elnézték kissé, Vendrame a kordonnak is nekiment, Valter is lemaradt. A legjobban forduló Bouwman második sikerét könyvelhette el, a második helyet Schmid, a harmadikat az ötödikként kanyarodó Tonelli szerezte meg.

A célvonalon a kormányt ütve negyedikként átguruló, 2020-as Tour de Hongrie-n győztes 23 esztendős Valter harmadik Giróján szerepel, tavaly három napig viselte a legendás Maglia Rosát. Eddigi legjobb szakaszeredménye a tavaly megszerzett hatodik pozíció volt, idén eddig kétszer ért célba a 15. helyen. A legjobb magyar szakaszeredmény háromhetes körversenyen Bodrogi László nevéhez fűződik, aki a 2007-es Vuelta a Espanán második, a 2002-es Tour de France-on harmadik volt - egyaránt időfutamon.

értékelt a befutót követően Valter az Eurosportnak, hozzáfűzve: csapattársa, Clément Davy segítsége nélkül nem került volna a szökésbe, és így a szakaszgyőzelemért sem harcolhatott volna. Szerinte azért vált türelemjátékká a hajrá, mert nagyjából ugyanolyan erőben voltak, így minél tovább kivártak a döntéssel. Az utolsó kanyart illetően úgy fogalmazott: trükkös volt, ráadásul nem is a legtökéletesebben jelezték, de az is igaz, hogy nem ellenőrizte le kétszeresen az etap utolsó métereit, mivel előzetesen nem számolt azzal, hogy ekkora harc lesz a győzelemért.

– Túl nehéz volt a kanyar, nem tudom, miért volt szükség rá néhány méterrel a vége előtt – mondta Valter, aki nagyon szerette volna megszerezni a győzelmet.

Az esélyesek csoportjában a szlovén emelkedőn a BORA-hansgrohe tempója szelektált, a záró hegy előtt viszont már az Ineos vezetett nyugodtabb iramot. Az emelkedőn a brit sorból Pavel Sivakov kezdett rombolásba, majd előbb az olimpiai bajnok, 2019-es Giro-győztes Carapaz, majd a spanyol Mikel Landa indított támadást, ám végül együtt értek be az esélyesek, így nem változott az összetett élcsoportja. Fetter Erik és Peák Barnabás egy csoportban, 27 perc feletti hátránnyal ért célba.