Szeptember 13-án ünnepelte 50. születésnapját Kerekes Zsombor, korábbi 3-szoros magyar bajnok, és kupagyőztes labdarúgó, aki pályafutása során a Debrecen színeiben lépett a legtöbbször pályára, de légióskodott a holland Willem II együttesében is.
A 7-szeres válogatott játékos a civishir.hu-nak adott hosszabb interjút, amiben a kerek évforduló mellett arról is beszélt, hogy egykoron katonakánt is szolgált Szerbiában.
- Azt mondják, az ötvenediket meg kell ünnepelni, én ennek szellemében igyekeztem mindent megtenni. Szerdán volt a napja, óvatosan már akkor elkezdtem egy kis pálinkával és borral, de aztán szombaton tartottam a nagy bulit a Fráter tanyán, ott rendesen odatettük magunkat.
A mennyiséget csak sörben tudom, mert közölte a gazda, Pali bácsi: 120 liter fogyott. Azt mondta, egy átlagos lagzi alkalmával 60 literrel számol, tehát mi hoztuk a szám dupláját.
Sándor Tamás, Böőr Zoli, Balogh Jancsi, Dombi (Tibor - a szerk.), Madar (Csaba - a szerk.), Bogdanovic (Igor Bogdanovic - a szerk.), Téglási (Gábor - a szerk.), Nagy Zsolti. Most hirtelen mindenkit nem tudok, de nem is akarok felsorolni, mert nyolcvanan voltunk - kezdte a zentai születésű Kerekes, aki a katonaéveiről is beszélt.
Nem akartam én menni, de abban a helyzetben nem lehetett mit tenni. Az óbecseiek, majd édesapám is bevetettek minden kapcsolatot az érdekemben, mégis besoroztak. Előbb Belgrádba vittek, majd Pristinában kötöttem ki. Nem történt semmi érdemleges, azon túl, hogy egy magyar korábban, egy másik kaszárnyában bekattant, és kinyírt néhány embert. Emiatt a magyaroknak többé nem adtak fegyvert. Pontosabban fegyvert adtak, csak töltényt nem kaptunk hozzá. Üres fegyverrel mászkáltunk, szerencsére nem történt semmi kirívó.
Fociztam a helyi katonacsapatban, ezzel is telt az idő. Ott is szereztem barátokat, most már ennyi év távlatából jó emlékekkel gondolok vissza erre az egy évre is. Azt is meg kellett élni.
Kerekes elmesélte, hogy került Debrecenbe, miután leszerelt a katonaságtól.
- A katonaév után volt egy sikertelen próbálkozásom Vasasnál, ahol Mészöly Kálmán ült a kispadon. Pechemre két hónap után szövetségi kapitánynak nevezték ki, az utód, Tóth Bálint pedig nem favorizált, ma sem tudom, miért. Akkor hazamentem, és egészen 1999-ig otthon játszottam, de amikor NATO bombázni kezdte Szerbiát a koszovói válság miatt, gondoltam, hogy ez már nem az a jó hely, ahol én felnőttem, innen menni kell! Jártam Szlovéniában egy próbajátékon, majd hazafele jövet az akkor NB I-es nagykanizsaiak leszállítottak a vonatról. Jól ment a játék, és fél év után megkeresett a DVSC-től Makray Balázs és Garamvölgyi Lajos. Elfogadtam az ajánlatukat.
Az interjú zárásában Kerekest a magyar fiatalok helyzetéről is kérdezték.
- Látom kint az akadémián, az U19-es csapat edzőjeként, hogy egyesek, amikor nehézségbe ütköznek, nehezen birkóznak meg vele. Mások, akiknek megvan a tehetségük ahhoz, hogy jó focisták legyenek, egy-két jó meccs után már sztárnak képzelik magukat, és visszavesznek az edzésmunkából, az odaadásból, már nem akarnak megszakadni a pályán. Szóval van még hova fejlődni mentalitásban. A szerbeknek ugye ott voltak az elmúlt harminc évben a nagy sztárjaik, minden gyerek rájuk akart hasonlítani. Éppen ezért örülök nagyon annak, hogy most már egyre több magyar játszik topbajnokságban, ami a válogatott teljesítményén is meglátszik. Mert a magyar válogatott most nemcsak eredményes, hanem jó focit is játszik. Most már vannak példaképek a magyar fiatalok előtt is. Talán ez változtat a helyzeten.
A teljes interjú ide kattintva olvasható el!
