Märcz Tamás együttese a pénteki elődöntőben 10-8-ra győzte le Montenegró csapatát. Mivel a másik ágon a világbajnoki ezüstérmüknek köszönhetően már olimpiai kvótás spanyolok jutottak a döntőbe, a magyar válogatotté lett a Budapesten megszerezhető egyetlen tokiói indulási jog. A magyar válogatott a 2014-es hazai rendezésű Eb óta először jutott döntőbe, győznie legutóbb 1999-ben Firenzében sikerült, annak a csapatnak még játékosként tagja volt a mostani szövetségi kapitány.

A magyarok a spanyolokkal együtt szerepeltek a csoportkörben, a két csapat egymás elleni rangadóján múlt csütörtökön 11-11-es döntetlen született.

A két csapat mindössze négyszer találkozott egymással az Európa-bajnokságok történetében, mind a négy alkalommal Montenegró diadalmaskodott, érdekesség, hogy ebből két januári kontinensviadalon is az elődöntőben csaptak össze a felek. 2012-ben Eindhovenben, négy évvel később pedig Belgrádban is Montenegró jutott a fináléba. Ami a közelmúlt eseményeit illeti, abból már inkább meríthetett erőt a magyar csapat, amely tavaly áprilisban az Európa Kupa zágrábi nyolcas döntőjében 11-7-re győzte le mostani riválisát.

Az első nyolc percnek több mint a felét játszották le gól nélkül, mindkét csapat védekezése kiváló volt, tiszta lövőhelyzetet senkinek sem hagytak. Ezt követően a montenegróiak belőtték az első két fórjukat, a magyarok viszont csak a harmadik előnyükkel tudtak élni Pohl Zoltán révén. Elöl újra kimaradt egy magyar fór, hátul viszont Nagy Viktor egy óriási védéssel járult hozzá ahhoz, hogy ne legyen nagyobb a különbség.

Újabb elhibázott hazai előnnyel indult a második negyed, a sok rossz megoldást viszont egy pillanat alatt feledtette Varga Dénes, aki teljesen váratlan megoldással, gyönyörűen csavart a léc alá. A montenegróiakat ez nem törte meg és Jansik Szilárd kiállítása alatt újra megszerezték a vezetést, Erdélyi Balázs azonban gyorsan válaszolt kettős emberelőnyből. Ezt követően újra Nagy-percek következtek a magyar kapuban, majd Varga értékesítette higgadtan a fórt, amelyet a kapitány időkérése előzött meg.

A nagyszünet után egyből egyenlített a rivális - bár Nagy a videobíró döntése után is kiállt amellett, hogy a labda nem volt bent -, de érkezett Mezei Tamás, aki előbb kiharcolta a fórt, hogy aztán ő maga legyen a befejező. A kapuban Nagy elővette a 2013-as barcelonai világbajnoki döntőben mutatott formáját, és ahogyan akkor is, ezúttal is hevesen gesztikulálva hergelte a montenegrói lövőket minden egyes védésénél. Elöl Zalánki Gergő balkeze villant meg, melynek köszönhetően először a találkozón kettővel vezetett a magyar csapat. A montenegróiak gyönyörűen megjátszott fórral zárkóztak fel, de Mezei ötméterest harcolt ki, amit Varga belőtt - ráadásul ekkor már ketten is kipontozódtak az ellenféltől. Mindössze 23 másodperc volt vissza a negyedből, amikor Zalánki bravúros kapáslövéssel talált be, majd két másodperccel a vége előtt emberhátrányban blokkolt szenzációsan, minek köszönhetően három gól volt a hazaiak előnye.

A zárónegyedben a montenegróiaknak gyors gólokra lett volna szükségük, de emiatt kapkodóvá vált a játékuk, Nagynak viszont szinte lehetetlen volt gólt lőni. A negyednek majdnem a fele telt el gól nélkül, amikor a rivális fórból feljött kettőre, de Vámos Márton is végül bejelentkezett a mérkőzésre egy elemi erejű bombával. Kevesebb, mint két perccel a vége előtt újra kettő lett a különbség, Duro Radovic pimasz kapáslövésével pedig 43 másodperccel a dudaszó előtt reményt adott csapatának (9-8).  Ez ugyanakkor gyorsan elillant, mert a magyarok Aleksandar Ivovic kiállítása nyomán emberelőnyben játszhatták végig a találkozó utolsó 25 másodpercét, így a győzelem nem forgott veszélyben, Varga zárta le az összecsapást amolyan jégkorongos üreskapus góllal. (MTI)