Az Egyesült Államokba távozó-visszatérő vezetőedző, Urbányi István a hivatalos klubhonlapon adott búcsúinterjút és értékelte az élvonaltól búcsúzó Gyirmót idényét. Ebből idézünk az alábbiakban.
- Rengeteg munkát és energiát fektettünk a téli felkészülésbe és a tulajdonosokkal egyetértésben, szinte teljesen új csapatot építettünk. Hittünk abban, hogy sikerülhet a célunk és bentmarad a csapat az első osztályban. A teljesítmény, az utolsó pillanatig megvolt a csapatunkban, de sajnos végül ez nem párosult az eredményességgel. A tavaszi szezonunkra is az volt jellemző, hogy rosszul jöttünk ki a mérkőzések fordulópontjaiból. Ezek közül, talán a debreceni vereségünk volt a döntő, mert ott nagyon komoly esélyünk volt a győzelemre. A döntő gólt azonban a hazai csapat szerezte meg. Volt esélyünk az Újpest és a Ferencváros ellen is, sőt meggyőződésem, hogy a Budapest Honvéd bajnoki címében is óriási szerepet játszott, az ellenünk szerzett gól a 96. percben. Az ellenfeleink és a szakma azt többször is elismerte, hogy a Gyirmót FC Győr szervezett csapat és első osztályú szinten futballozik.
(…)A Lanzafamék, Eppelek, Gerák és Torghellék döntik el a mérkőzéseket, szólt a nyilatkozat az egyik bajnoki találkozónk után. Vitatkozni nem lehet ezzel, de felmentést ad egy csapatank, ha nincsenek ilyen játékosai?
- Nekünk nagyon hiányzott egy olyan játékos aki, a teljesítményével, a góljaival igazi vezér lehetett volna. A védekezésünkben, megvoltak a megbízhatóan teljesítő labdarúgók, hiszen az oda szerződtetett külföldiek is beváltak. Tamás Krisztián és Simon Ádám személyében pedig, tulajdonképpen visszaadtunk a magyar labdarúgásnak két nagyon tehetséges fiatal játékost. Az is egészen biztos, hogy a tavaszi védelmünkkel és a sok szempontból jobb, őszi támadó játékunkkal, több pontot szereztünk volna. Egy meghatározó támadó és annak a góljai azonban mindvégig hiányoztak.
A nyáron még, Eppel Márton leigazolása is szóba került, ami igaz nem azt jelenti, hogy nálunk is gólkirály lett volna. Később beszéltünk még Novothny Somáról és Priskin Tamásról is, de volt egy grúz gólkirály, egy nagyon jó képességű brazil támadó és egy osztrák vonal.
Nehéz jó döntéseket hozni az átigazolási piacon, de ha nem tudsz az első körökből választani, utána már igazából csak próbálkozol.
Nem tud és vélhetően nem is akar, minden klub részt venni teljesen bizonytalan kimenetelű árversenyekben. A mostani bajnokság végeredménye sem ezt igazolja.
- Én elfogadtam, hogy javarészt a másodosztályú bajnokságot megnyerő játékos kerettel indulunk el az NB I-ben, mert nekem is komoly kihívás volt ez a koncepció. Tisztességesen dolgoztunk és ezzel egy erős, megbízható csapatot hoztunk létre. Veretlenül estünk ki a Magyar Kupából, pedig rendre a sérülések is rendre a legjobb formában lévő labdarúgóinkat érték. Egyénileg is sokat fejlődtek a játékosaink, hiszen többen piacképes labdarúgók lettek. Apró dolgokon múlott az is, hogy nem sikerült elérnünk a célunkat, de mindennek megvannak a tanulságai. Ebben a 12 csapatos bajnokságban, az egész klubnak azt kellett éreznie, hogy NB I-esek vagyunk és azok is maradunk.
(…)Egy teljes bajnoki év után, milyen választ lehet adni arra a kérdésre, hogy fejlődik-e magyar labdarúgás?
- Vannak olyan dolgok amelyben vitathatatlanul nagyon sokat lépett előre. A lényegeset, a kevésbé fontostól azonban még mindig nagyon nehezen lehet megkülönböztetni. Nagyon szépek az új stadionok, de ezekben még inkább irritáló a nézők hiánya. A nyári EB szereplés, vagy most az utolsó forduló nézőszáma, pedig azt mutatja, hogy az igény megvan a szurkolókban. Amikor én a Győri ETO csapatában futballoztam, még a prémiumom egyik feltétel volt, az átlagban 8.000 néző jelenléte. A mai licenc feltételek között viszont ilyen kitétel nincsen, pedig egy 3.000 – 5.000 – es számot el kellene érni. A nézőszám növelésért azonban dolgozni kell, mert tömegek nélkül visszafordíthatatlanul belterjes marad a labdarúgásunk.
TOVÁBB: A teljes interjú itt olvasható - kattints!
