Melyik a legfontosabb testrész a fociban? - teszi fel a kérdést a Gödöllői SK U11/12-es játékosainak a roppant energikus katalán edző Ambrós Segura Moliner egy verőfényes március eleji napon.  Persze a nyilvánvaló válasz (a láb) itt sem a helyes, ennyit már megtanultunk a Dunamenti Iskola által szervezett Smartfootball Nivel 1 képzésen, amit a kurzust Spanyolországban elvégző Székely Zsolt, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia szekcióvezetője nyitott meg.

Hiszen az egyedülálló oktatási rendszer és futballfilozófia a kreatív és intelligens játékosok nevelésére, vagyis a Smartfooball szerint az AGY a legfontosabb testrész, mert “a labdarúgásban folyamatosan döntéseket kell hozni, és a futballista lábát az agya irányítja”.

A Smartfootball az agyban lezajló döntéshozatali folyamatok fejlesztésével és optimalizásával, radikális módon döntések sorozataként értelmezi újra a futballt mint “észjátékot”.  Megalkotója és kitalálója, Juan Luis (Juanlu) Martínez Garcia egy valenciai egyetemi diplomával és egy 2004-es zaragozai PHD-vel a zsebében, már régóta az árral szemben úszik. A valenciai születésű tréner ugyanis Smartfootball: Az agyra épülő futball c. könyve után egy egész filozófiát és metodológiát fejlesztett ki amelynek eredményeképp kreatív és intelligens labdarúgókat és embereket nevelnek.

Unják már a sablonos, statikus környezetben zajló, önismétlő technikai edzéseket, vagy az erőfocit oktató, erőnlétre esküdő utánpótlásedzőket?

Nos, akkor Martínezre hallgasanak! 2011-ben vette át az akkor az orosz állami bank (VTB) jóvoltából igencsak megtollasodott Dinamo Moszkva utánpótlását, és 3 éven belül első orosz csapatként kijutott az U15-sök vébéjére Manchesterbe. És ha már kijutottak, előbb a Dárdai Pál által vezényelt Hertha BSC-t verték meg büntetőkkel, majd meg is nyerték a Manchester United Premier Cup-ot, pont a Valenciát legyőzve a döntőben. Juanlu előtte az Espanyol utánpótlásrendszerében dolgozott, a moszkvai kitérő után pedig a Real Madridnál, ahol többek között olyan futballisták ismerkedtek meg a módszerével, mint Sergio Reguilón vagy Federico Valverde, míg az edzéseket egy bizonyos Santiago Solari vezette. Martínez azóta Kínában is komoly sikereket ért el mind metodológiai, mind utánpótlás szinten.

De még mielőtt valaki megijedne és 22. századi robotfutballistákat vízionálna, Moliner a Smartfootball tudományosan alátámasztott, neurológiai kutatásokra épülő futballfelfogását roppant élvezetes, közérthető és elképesztően pozitív stílusban tálalja, álljon a közönség tizenéves gödöllői srácokból vagy a képzésen részt vevő 44 magyar utánpótlásedzőből.

A Smartfootball ugyanis szakít a hagyományos és repetitív gyakorlatokkal, mint pl. a bemelegítéseknél számos helyen alkalmazott céltalan és unalmasan alacsony intenzitású passzolgatás, a vezesd az egyik bójához, majd passzolj a másik helyére típusú gondolkodást alig-alig igénylő gyakorlatokkal (Smartfootballos nyelven alacsony kognitív intenzitású). Szakvéleményük és kutatások szerint ugyanis, és ide tartoznak még az erőnléti feladatok is, ilyenkor az agy nem formálódik (a mielinhüvely nem gyarapodik), hanem” csak statikus környezetben merev mintákat követ”. Mivel az SF alapvetően azt vallja, hogy “a futball a tudatalatti és tudatos döntések sportja” és “milliószor ismétlődő észlel-analizál-dönt és végrehajt vagy gátol folyamatok sorozata” így az agy a lehető leggyorsabb válaszokat keresi. Ez a készség igenis fejleszthető, és a játékos agya maga alakít ki egy olyan ismeretrendszert, ami a tér és az idő nyomásától változóan a legodaillőbb döntéshez vezet. Az egyik cél az, hogy a lassabb tudatosabb döntéseket - elkerülve az analízis általi paralízis problémáját -  az agy folyamatos gyakorlás és fejlődés útján tudatalatti beavatkozássá-operációvá formálja.  Az SF-ben ezért fókuszálnak a játékra, hiszen ott problémák millió merülnek fel holisztikus módon és oldják meg ezeket a futballisták.  Azzal, hogy a futballra úgy tekintenek, mint vonzó és kihívást jelentő, közös célt szolgáló problémák megoldásának sorozatára, teljesen más megvilágításba helyezik az EGÉSZET.

Kerülik a megoldások átnyújtását, ezért az “edzők” egy roppant érdekes ún. rávezetéses módszerrel dolgoznak. Így az edző és játékos nem egyfajta megmondó-végrehajtó és végső soron alárendelő viszonyban, hanem “gondolkodó párbeszédben” létezik. Magam sok év nyelvtanári tapasztalatával különösen izgalmasnak találtam az olyan kérdéseket mint pl. “Mit gondoltok most?, Hogy kellene megoldani?, Neki ki segít, hova kellene mennie? Mi a következménye annak, ha a labdát elvesztő csapat azonnal visszatámad?” Már eleve a kérdések létezése, mennyisége és Moliner segítőkész stílusa is magával ragadó:  gondoljunk bele, egy teljesen idegen kultúrában először találkozik 11-13 éves magyar focistákkal, akik aktívan és példamutatóan vesznek részt a foglalkozáson - és a pozitív és produktív felszólításokat (“Próbáljuk ki! Nézzük mi történik!”) is remek pedagógiai módszernek tartom.

“Az edző mint agyi formáló” szerep és a fenti peripatetikus oktatási módszer vélhetően a jelenkori magyar edzői mentalitás számára elsőre furcsán hangzott. Persze, ez egy teljesen más (és szerény véleményem szerint a magyar futballból nagyon is hiányzó) edzői szerepkör és a velejáró pozitív érzelmi környezet is talán az egyik legfontosabb üzenete a képzésnek. Ezért a nyelvezete és nyelvhasználata - például a feladat vagy edzés helyett inkább a “tapasztalat” és a “tanulási folyamat/időszak” szavakat használják - magyar edzők számára szokatlan lehet, de a kurzuson megjelenők aktívan és érdeklődve vettek részt az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon. A gyakorlati foglalkozásokon a Gödöllői SK U11-es, és az MTK U13-as csapatai vettek részt. Fantasztikus volt látni, hogy a gödöllői srácok mennyire hamar felvették Moliner ritmusát, de volt olyan U13-as MTK focista aki még a tolmácsot is megelőzte válaszaival!

Értékek, reflexió és a jó futball

Külön kiemelendő még a SF hangsúlyos értékoktatása miszerint “első a személyiség, utána jön a futball”, valamint a folyamatos reflexió (statisztikai riportok, különféle játékcélokat mérő modell alkalmazási index, videófelvételek) és önanalízis, amik üde és fontos gondolatok a mindenkori magyar labdarúgóközeg számára. Az a fajta paradigmaváltás, amit az SF képvisel sok új ötletet, szemléletet és szempontot hoz be a futballba, ugyanakkor ezt nem dogmatikusan és mereven teszi. Moliner remekül megtervezett előadásán és a pályán látott “tapasztalatok” (a gyakorlat helyett) alatt is számtalanszor bizonyította a “tanulási folyamat” fontosságát. Ugyanakkor roppant szimpatikusan mutatta be a futball számos tényezője miatti kiszámíthatatlanságát így a SF nem egy fajta varázspirulát, hanem egy átfajta, holisztikus futballgondolkodást képvisel. A “Cél: jól játszani, vagyis hatékonyan alkalmazkodni az egyéni és együttes magatartásokat a mérkőzés szükségleteihez”. De ez nem holmi felmentés az eredményesség alól, hiszen az SF állítja, hogy “jól játszani a játékosok felelőssége” a külső körülményektől függetlenül.

“A labdarúgás képzési szakaszában meg kell dönteni az eredmények diktatúráját”, de “a győzelem a jó játék eredménye kell legyen” - ezekkel a záró gondolatokkal vélhetően egyetértenek a Dunamenti Iskola vízióját kiválóan képviselő Kővári Péter és Tóth Balázs szervezők, akiknek köszönettel tartozik nemcsak e cikk írója, de mindenki aki kicsit is tanult valamit a képzésből, vagy a fenti sorokból.

A kurzust tartó Moliner a Dunamenti Iskola  és az SF magyarországi képviselője Bodnár Gábor által szervezett kétnapos remek színvonalú és intenzív képzés során rengetegszer magyarázza el a Smartfootball metodológiáját, aminek alapelve, hogy “A labdarúgás tanítása az agyra és a formálhatóságra épül….Az ingerek, a környezet, a célok, a tartalmak és terminológia valamint a tanítás stílusa mind-mind úgy lett kialakítva, hogy optimalizálják a játékosaink agyát ”.