Korábban, a jelenlegi sportigazgató és szövetségi kapitány színre lépése előtt az elit körökbe általában bejutottak a korosztályos válogatottjaink, de mostanában erre nem igazán volt példa, egészen pontosan az a helyzet, hogy a német szakemberek sorozatban leszerepeltek az U-csapatok megmérettetésein.
A sikertelenebb időszakot követő első sikert még szeptemberben szállította Storck egyetlen olyan magyarja, akiben a német szakember feltétel nélkül megbízik, és akire egy kiemelt korosztályú csapatot is hajlandó rábízni: válogatottbeli segítője, Szélesi Zoltán a 2000-es korosztállyal szállította hazai pályán még szeptemberben a továbbjutást az U17-eseknél.
Német edző viszont eddig még nem volt sikeres utánpótlás csapattal, kivéve persze Storck, aki az U20-as vb-n elismerésre méltó játékot és eredményt produkált. Kérdés volt, hogy erre csak ő képes, vagy az általa választottak is?
Az előjelek nem voltak biztatóak, úgy tudni, hogy még a szövetségen belül sem fűztek túl sokan komoly reményeket a továbbjutáshoz, ezek után viszont a fiatalok mind játékban, mind eredményben meghökkentőt alkottak.
Mondhatjuk, hogy ezen a tornán úgy szerepelt az U19-es válogatott, ahogy Storckkal az U20-as világbajnokságon az utánpótlás válogatott és az Eb-n a felnőttcsapat - vagyis Storck embere megcsinálta azt, amit a németek közül eddig csak Storck tudott megcsinálni.
Ráadásul a recept sokban hasonlított a szövetségi kapitányéhoz. Itt persze felmerül a kérdés, hogy a receptet Storck adta -e, és utána magára hagyta Michael Borist a konyhában? Akár így történt, akár súgott Storck, a lényeg, hogy a folyamat végül remek eredménnyel zárult.
- Az első pillanattól kezdve tudta a csapat, mit akar játszani, próbálta ráerőltetni az ellenfelekre az elképzeléseit, amivel meglepte azokat. Még a csoportgyőztes olaszok is láthatóan szenvedtek ellenünk az egész első félidőben.
- A keret összetételét tekintve a stáb könyörtelenül szelektált a maga elképzelései szerint, pld. a korábban a korosztály legjobbjának tartott Tajti Mátyás (ex-Barcelona, most Malaga) a keretbe sem került be.
- A "nagyválogatotthoz" hasonlóan itt is megvoltak a váratlanul behívott, sokkal fiatalabb játékosok: ahogy Kleinheisler László és Nagy Ádám a válogatottban, úgy az U19-eseknél a 2000-es születésű Szoboszlai Dominik és Winkler András is keretbe kerültek, sőt, játszottak is. Fiatal kora ellenére Szoboszlaira olyannyira kulcsemberre tekintettek, mint Nagy Ádámra vagy Kleinheislerre az A-válogatottnál.
- A rotáció itt is működött, komoly cserék voltak a meccseket követően a csapatban, és vélhetően emiatt is voltunk minden meccsen meglepően frissek, erőben minimum felvettük a versenyt, de néha felülmúltuk az ellenfeleket. Az olaszok ellen a mezőny legjobbjának számító Vogyicska Bálint a Svájc elleni mérkőzésen például nem is kapott szerepet, de a szövetségi edző kivett védőket és szélsőket is arra a meccsre a csapatából. Aztán a harmadk meccsre megint fordult a kocka, a svájci-bravúrban szerepet vállalt játékosok egy része a kispadra szorult, és az utolsó csoportselejtezőre megint pihent emberek kerültek előtérbe.
Összességében a mostani U19-es válogatott hosszú idő után az első, amely nagy bravúrt csinált (az U17 hazai pályán kiharcolt továbbjutása kötelező elvárás volt az MLSZ-től is), az első, amely német szakember irányítása mellett nem elbukott, és az első, amelyik szemre és eredményre is nagyon biztatóan játszott.
A továbbjutás mellett kiemelendő, hogy a csoportban a mienknél senki nem rúgott több gólt, és senki nem kapott kevesebbet, azaz a továbbjutásunk nem csupán a látottak, de minden statisztikai mutató alapján megérdemelt.
A csapat irányítója az a Michael Boris, akinek vezetésével egy hónapja fantasztikus meccsen ért el az U21-es válogatott 3-3-as döntetlent Portugália ellen. Mondhatjuk, hogy egész magyarországi karrierje biztatóan indult, főként ha figyelembe vesszük azt is, hogy a szakember már a megérkezése hetében elkezdett magyarul tanulni.
